Adelie-pingvin
/Pygoscelis adeliae/

Az antarktiszi szárazföldön költő két pingvinfaj egyike.
Testhossza 60–70 centiméter, testtömege 4000 gramm.
Feje és háta fekete, hasa fehér, lába narancssárga.
Rövid csőre csonkának hat, és tövét toll borítja.
Teste tökéletesen alkalmazkodott a sarki klímához
és az úszó életmódhoz: szárnya úszóvá alakult,
azzal csapkodja a vizet. Lábával korányoz, ezért
az a testvégen található. Ennek tulajdonítható egyenes
testtartása, amikor kijö a vízből. Amilyen ügyesen úszik,
éppolyan ügyetlenül bukdácsol a szárazon, néha hason
szánkázik. Tollazata tökéletes hőszigetelő és gyakorlatilag
teljesen vízhatlan. Az Adelie-pingvinek télen sokat
tartózkodnak a zajló jégtáblákon, tavasszal hosszú láncokban
vonulnak szárazföldi költőhelyük felé. Fészküket apró kövekből
építik, a hím és a tojó felváltva kotlik.

Érdekességek: Az Adelie-pingvinek fészkelőhelyén
"építőanyag"-hiány van, a szomszédok tehát egymástól
lopkodják el a kövecskéket, ezért a tulajdonos gondosan
őrzi a fészkét. A hím és a tojó felváltva kotlik, gey "műszak"
két hétig tart, utána váltják egymást. Amíg a fészken ülnek,
nem táplálkoznak, így, amint a párjuk leváltotta őket, nyomban
a tengerbe sietnek, jóllakni. A pingvin telep lakói tehát állandóan
úton vannak a tenger és a szárazföld között, s költőhelyükön
mindig nagy a lárma.